keresztényszociális irányzatú pártok Magyarországon, 1894-1944: Az első keresztényszocialista jellegű pártot →Prohászka Ottokár pp. kezdeményezésére alapította 1895: gr. →Zichy Nándor és gr. →Esterházy Miklós Móric, →Katolikus Néppárt néven. Cél volt egyrészt az Egyh. közjogi helyzetének parlamenti védelmezése az egyházellenes liberális törvénykezés ellen, másrészt a szociális társad. reformok elősegítése a →Rerum novarum enc. szellemében. Példaként szolgált a ném. Centrum Párt tevékenysége a →kultúrharc idején és az osztrák kerszoc. mozgalmak. A célokból is következően a mozgalomban kezdettől fogva jelen volt két alapvető vonulat (ezen belül több csoportosulás), és ez szerepet játszott a következő évtizedek alatti szétválások, egyesülések, újjáalakulások forgatagában. Az inkább az arisztokrata tagok által képviselt konzervatív-katolikus irányzat a hangsúlyt a tevékenység parlamenti-közjogi oldalára helyezte, míg velük szemben →Giesswein Sándor köre, az általuk alapított keresztény munkásegyesületek vezetői a szociális reformtörekvéseket állították tevékenységük középpontjába, és ezt képviselte Prohászka Ottokár is. További frakcióviták tárgyát képezte a mozgalomban az I. vh. előtti időszakban a nemzetiségi kérdés, az országnak a Monarchián belüli státusa, az egyh. hierarchiához való kapcsolódás mikéntje, sőt az a kérdés is, mennyire lépjenek túl a gazd. és szoc. érdekvédelmi tevékenységen a pártpol. irányába; különösen kényes kérdésnek számított az agrárreform ügye. A Néppárt kezdetben eredményesen szerepelt a választásokon (mandátumai: 1896:17, 1906:33). - Mivel a Katolikus Néppárt egyre inkább konzervatív irányba tolódott, háttérbe szorítva programja szociális oldalát, 1907. XI. 10: megalakult az →Országos Keresztényszocialista Párt, főleg a kerszoc. egyesületi-szakszervezeti mozgalomra, a →Keresztényszocialista Egyesületek Országos Szövetségére támaszkodva. Támogatta a párt alapítását az →Országos Katolikus Szövetség (vezetője: gr. Zichy János) és annak újságja, az Új Lap (fel. szerk. →Haller István, az alapítás ötletének egyik felvetője). Az Országos Keresztényszocialista Párt újságja 1910-től: A Nép. A párt programja is a Keresztényszociális Egyesületek Országos Szövetsége demokratikus pol. célkitűzéseit (választó-, egyesülési, gyülekezési, sztrájkjog) képviselte; a földkérdés megoldására földbérlő szövetkezeteket javasolt. Az 1910. évi parlamenti és az 1912. évi bpi községtanácsi választások kevés sikert hoztak a két pártnak (Katolikus Néppárt: 13, ill. OKSzP: 1 ogy. mandátum).

Az I. vh. alatt korlátozódtak a politizálás lehetőségei. Giesswein pacifista és szocdem. irányban orientálódott. A két keresztény párt közötti többszöri közeledési kísérlet után, amelyet Csernoch János (1913-tól hgprím., régebben az OKSzP színeiben maga is képviselő) igyekezett elősegíteni, a két irányzat 1918. II. 3: egyesült →Keresztényszociális Néppárt néven. Az egyesülés reformpárti program alapján történt (demokratizálás, választójogi és földreform). Pár nappal később az egyesített párt néhány hónap tartamáig önálló szervezetként még csatlakozott a 48-as Alkotmánypárthoz és részt vett az utolsó Wekerle-kormányban, majd 1918. X-től ismét önállóan politizált, immár teljesen a szociális szárny irányításával (→Ernszt Sándor, Giesswein Sándor, Turi Béla, →Vass József, Zboray Miklós, Persián Ádám; titkár: Haller István, elnök: Szmrecsányi György). Az őszirózsás forr. után (a ppi karhoz hasonlóan) a Károlyi-kormányzatot eleinte támogatták, bár a szociáldemokraták tiltakozása miatt abban nem vettek részt. Országosan kiterjedt pártszervezéssel készültek a várt választásokra, majd 1919 elején egyre inkább szembefordultak a helyzetnek a Berinkey-kormány alatti baloldali radikalizálódásával. A baloldali kormányzat egyh. személyeket is őrizetbe vétetett, így többek között gr. Mikes János szombathelyi pp-öt és Pehm Józsefet (a későbbi Mindszenty József prímást). 1919. IV: a proletárdiktatúra betiltotta a kerszoc. mozgalom és párt működését, néhány vezetőt (Haller István, Huszár Károly, Frühwirth Mátyás) internált, Prohászka Ottokár székefehérvári pp-öt házi őrizetbe vette, papokat kivégeztetett. Közvetlenül a Tanácsközt. bukása (1919. VII. 31.) után a párt folytatta működését. Az újjászervezés támogatója ismét Csernoch hgprím. volt. A párt több csoportja egymástól függetlenül, különböző elnevezésekkel kezdte újra tevékenységét (Magyarországi Keresztényszocialista Párt, vez. →Griger Miklós plnos; Egyesült Keresztény Gazdasági Párt, vez. Ernszt Sándor prelátus, →Huszár Károly; Országos Keresztényszocialista Párt, vez. Haller István, Giesswein Sándor), de ezek a frakciók már 1919. VIII-IX: egyesültek Keresztényszociális Gazdasági Párt néven, Haller István vezetése alatt, majd 1919. X. 25: a ppi kar kívánságára („az erők egyesítésére” hivatkozva), tovább egyesültek →Friedrich István és →Teleki Pál gr. Keresztény Nemzeti Pártjával, →Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) néven. A KNEP-be Csernoch prím. tanácsára prot. személyiségeket is bevontak. Giesswein féltette a kerszoc. eszmék érvényesülését a fúziótól, és nem csatlakozott. Eleinte a Kat. Néppárt volt konzervatív személyiségei sem csatlakoztak, hanem a Nemzeti Összetartás Társaskörébe tömörültek.

A KNEP két éven keresztül több koalíciós kormány gerincét alkotta. Fontos szerepe volt a háborút, a trianoni területcsonkítást és a Tanácsközt-ot követő nemzeti konszolidációban; programja tartalmazta a kerszoc. reformterveket. Eleinte jelentősen nőtt a KNEP tömegbefolyása, és az 1920. évi kétszakaszos (jan. és júl.) parlamenti választásokon eredményesen szerepelt (72 + 12 mandátum), majd kisgazdapárti csoportosulásokkal kísérelt meg erős kormánypártot alakítani Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda- és Földművespárt néven (mintegy 180 mandátum birtokában, a lehetséges 218-ból). Ez a próbálkozás rövid életűnek bizonyult, mert belső vitákat, majd bomlást okozott a legitimizmus kérdése. 1920 u. a KNEP a tevékenységét a parlamentre igyekezett korlátozni, felhagyva hatékony országos szervezet kiépítésével, és a tömegek közötti munkát a kerszoc. munkásegyesületektől várva. Gr. Bethlen Istvánnak 1921 végén a mérsékelt szociáldemokratákkal (Bethlen-Peyer paktum), majd 1922. II: a kisgazdákkal (Bethlen-Nagyatádi paktum) kötött megállapodásai után a KNEP befolyása nagymértékben csökkent. Bethlen István az Egységes Pártba nem keresztényszocialistákat, hanem kisgazda csoportosulásokat vont be (egyrészt tartva a KNEP konzervatív szárnyának legitimizmusától, másrészt bizalmatlanságból a szociális szárny társad. reformtörekvései iránt). A munkásság között pedig a szociáldemokraták és szakszervezeteik tudták súlyukat növelni.

- A kerszoc. irányzat ismételt részekre bomlását eredményezte a régi elvi ellentét a konzervatív és a szociális szárnyak között; ezt még az egyes csoportokon belül más irányú törésvonalakkal élezte a legitimizmussal kapcsolatos belső vita, különösen az 1921. évi két királypuccsot követően. A kerszoc. szárny képviselői a parlamentben 1922 elejétől ellenzéki álláspontot foglaltak el, majd 1923. V. 20-21: újjáalakították az →Országos Keresztényszocialista Pártot, Haller István elnökkel az élén; főtitkárai: Szabó József képviselő és Kóródi-Katona János; vezetőségébe bekerültek ker. szakszervezeti vezetők és többek között a szociális szárny radikális tagja, Griger Miklós plnos, valamint az agrár-kerszoc. beállítottságú →Csík József plnos. A párt női frakciójának számított a →Slachta Margit által szervezett →Keresztény Női Tábor, mely az 1918-as országgyűlésben még önálló pártként vett részt („Országos Keresztényszociális Női Párt”), de a ppi kar utóbb nem engedélyezte pártként való működését. Az OKSzP a Rerum novarum elvei alapján álló programot képviselt: a tőke és a munka együttműködésén alapuló gazd. rendet, demokratikus pol. rendszert és szociális reform-javaslatokat. Parlamenti tevékenysége mindvégig ellenzéki maradt a Bethlen-kormánnyal szemben. Viszont nem kapta meg a ppi kar elvi egyetértését, így nélkülöznie kellett az 1919. IX-től működő Katolikus Sajtóvállalathoz (KSV) tartozó lapok támogatását, sőt a segítséget is pénzügyi nehézségei megoldására.

A kormány-támogató, konzervatívabb, egyértelműen legitimista irányzat 1923. XII. 18: Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt néven alakult újjá, elnöke: gr. Zichy János (vezetői között volt Ernszt Sándor, →Wolff Károly). Tagként csatlakozott Vass József prelátus, a Bethlen-kormány minisztere. Programjukat középutasnak szánták, többnyire a „kereszténydemokrata” elnevezéssel különböztetve meg irányzatukat és Bethlen kormánypártjához közeli pol-t folytatva. Élvezték az egyh. hierarchia mérsékelt támogatását és számottevő sajtó állt rendelkezésükre (Nemzeti Újság, Új Nemzedék, Új Lap, Képes Krónika, Keresztény Politika). - Az 1925. évi bpi törvényhatósági választásokon a két kerszoc. párt a megosztottság ellenére egységfrontot alkotott a harmadik, csak a fővárosban működő Keresztény Községi Párt (vez. Wolff Károly) köré szervezett koalícióval, amelyben más nemzeti pártok is részt vettek. A fővárosban együtt elért jó eredményre, a közelgő 1926. évi parlamenti választásokra és a párt nehéz pénzügyi helyzetére tekintettel az →Országos Keresztényszocialista Párt feladta önállóságát és egyesült a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párttal, 1925. X. 12: Országos Keresztény Gazdasági és Szociális Párt néven, Zichy János gr. elnökségével. Az 1926. XII-i ogy. választáson az OKGSzP csak viszonylagos sikert könyvelhetett el: az ogy. második pártja lett 35 mandátumával (a lehetséges 245-ből; míg az Egységes Párt: 170 mandátummal rendelkezett). Szerepe azonban így sem volt számottevő. A párt a Bethlen-kormány mérsékelt bírálójaként, félig pedig koalíciós partnereként szerepelt az OKGSzP-tag Vass József népjóléti minisztersége révén. Az OKGSzP egyes fontos szoc. kérdések megoldására tudott hatást gyakorolni, mint a Vass József-féle társad-biztosítási törv. elfogadása és az Orsz. Társad-biztosítási Intézetnek (OTI) Huszár Károly által való megszervezése.

Az 1931. évi ogy. választások során az erőviszonyok nem változtak (36 mandátum). Ezután már a 30-as évek gazd. válsága éreztette hatását: Bethlen István lemondott. 1932: Gömbös Gyula min-elnökkel és Nemzeti Egység Pártjával szemben az OKGSzP ellenzéki álláspontot foglalt el. Országosan a Gömbös-párt és más jobboldali mozgalmak, a falusi tömegek között pedig az 1930. X: alakult FKgP támasztott erős konkurrenciát az OKGSzP-vel szemben. Az 1935. évi gyenge választási eredmény után (14 mandátum) 1937. I: Egyesült Keresztény Párt néven több kereszténypárti csoport egyesülésével és erősebb szervezeti megoldásokkal kísérelték megőrizni a ker. szellemű politizálás lehetőségét, anélkül azonban, hogy pol. irányvonaluk változott volna. -

Eu-ban ugyanerre az időre esett a Christliche Volkspartei (Centrumpárt) és a keresztény munkásszervezetek felszámolása No-ban, míg ugyanez megtörtént pár évvel később Au-ban, ill. az előző évtized folyamán Olaszo-ban. A jobboldal előretörése megosztotta a hazai kat. közéletet, amelynek jelentős része egyre inkább kezdte felismerni a szélsőbalos veszély mellett a megjelent szélsőjobboldali mozgalmak veszélyét, külpol. téren pedig a fenyegető ném. szándékokat. Ebben az időszakban a kat. közvélemény informálásában és véleményének formálásában a →Katolikus Sajtóvállalathoz (KSV) tartozó lapokon kívül fontos szerepet játszott a Korunk Szava folyóirat (betiltása, 1938 u. Jelenkor néven) a kat. reformtörekvéseket támogató írógárdájával, így: Griger Miklós és gr. Széchényi György kereszténypárti ogy. képviselőkkel. Hasonló szerepet játszott a jezsuita irányítás alatti Magyar Kultúra folyóirat, valamint a keresztény szakszervezeti mozgalom folyóirata, a Jövőnk. - Az 1939. évi és már a titkos választójogon alapuló ogy. választásokat a Magyar Élet Pártja (183 mandátum) sikeres előretörése jellemezte, és súlyos, kiheverhetetlen vereség érte az Egyesült Keresztény Pártot: csak 4 mandátumot szerzett (és néhányan régi személyiségeiből további 4 helyet más pártok színeiben). A régi kerszoc. szárny képviselői teljesen kiszorultak az ogy-ből. A párt a parlamentben támogatta Kállay Miklós min-elnököt és béke-erőfeszítéseit. 1943. XI: az Egyesült Keresztény Párt még felvette a Keresztény Néppárt elnevezést, a Katolikus Néppárt megalakulásának 50 éves jubileuma alkalmából. - Ezzel véget ért a kerszoc. pol. irányzat, amely az 1920 k. néhány évet leszámítva nem tudott döntő szerephez jutni a hazai pol. életben, sem pártjai, sem szakszervezetei révén.

A megoszló nézetek miatti szétválások, a kényszerű egyesülések, az újjáalakulások és más szellemiségű pártokkal (így többféle kisgazdapárti és nemzeti tömörüléssel) történő szövetségkötések közepette fokozatosan elhalványult a Rerum novarum által kijelölt szociális célkitűzés és a társad. reformgondolat. Reformtörekvések nélkül a mozgalom csak kismértékű tömegtámogatást tudott megtartani. Nem növelte népszerűségüket a kormánykoalíciók folyamatos támogatása v. az azokban való részvétel. Súlyos hibának bizonyult, hogy elmaradt a kerszoc. pártok, és egyes-ek szilárd szervezeti hátterének kiépítése. Rendkívüli mértékben leszűkítette mozgásterüket az egyh. hierarchiától való erős, közvetlen függés, még a kényes földkérdésen túlmenően is. Gondot okoztak nemzedéki ellentétek és pénzügyi nehézségek. Hiányoztak az alapítókhoz mérhető karizmatikus vezéregyéniségek, és gyengék voltak a kitekintéshez nélkülözhetetlen nemzetközi kapcsolataik. -

A világegyházban mindezekkel egyidőben, XI. Pius p. →Quadragesimo anno enc-jának megjelenése (1931) teremtett új helyzetet és vezetett új szerveződési formákhoz, a hivatásrendiség szellemében. A kerszoc. eszmék képviseletét a 30-as évektől Mo-on is a kat. társad. mozgalmak vették át: →Egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSZO), Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsa (→KALOT), →Katolikus Leánykörök Szövetsége (KALÁSZ), →Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Országos Szövetsége (DLN), →Magyarországi Dolgozók Országos Hivatásszervezete (Hsz), →Katolikus Szociális Népmozgalom. A Rerum novarum kerszoc. eszméi 1944. X-től, a gr. Pálffy József vezetése alatt állt →Keresztény Demokrata Néppárt, majd 1945. V-tól a →Barankovics István vezette →Demokrata Néppárt programjaiban tértek vissza; e pártok azonban már nem tekintették magukat az előző korszakbeli keresztény(szocialista) pártok utódjának. N.D.

Gergely 1977. - Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Mo-on, 1903-1923. Bp., 1977. - Félbemaradt reformkor. Róma, 1990. - Gergely Jenő-Glatz Ferenc-Pölöskei Ferenc: Mo-i pártprogramok 1919-1944. Bp., 1991. - Gergely 1993. - Kovács K. 1994:17.